About us
According to my opinion, based on lots of data, "common wisdom" in the DNA research community and simple logic, the following haplogroups can be clearly connected to German ancestry with a gradual homeland from North to South:
I1 (Southern Scandinavia) - I2b1 (Northern Germany/Saxony) - R1b1b2a1a/R-U106 (Lower Rhine) - G2a3b1a (Central Rhine)
In my opinion R-P312, R-L21 and R-U152 is more Celtic or at least Germanized Celt. I do not consider Scandinavian R1a1 as original German, rather a remnant of a pre-German Finno-Ugric substrate in the area.
The description of Haplogroups in the project:
G2a3b1a (L13) Frankish / Frankisch / frank
Haplogroup G2a originated in the Caucasus around 5000 BC but its most common German subgroup, L13 appeared only around 1000 BC in Rhineland. It is yet unsure how it get there, most likely source is the early Indo-European movement. It is connected to Frankish ancestry.
A G2a haplocsoport a Kaukázusban jött létre Kr.e. 5000 körül, de leggyakoribb német alcsoportja, az L13 csak Kr.e. 1000 körül jött létre a Rajna-vidéken. Egyelőre nem világos, hogyan került oda, de a legvalószínűbb, hogy a korai indo-európaiakkal érkezett. Frank eredetű lehet.
I1 (M253) - Scandinavian Germanic / Skandinavische German / skandináv germán
This haplogroup has a common ancestor around 1600 BC and likely expanded during Nordic Bronze Age. We have a good reason to assume that every I1 man has some kind of a Germanic origin and lived in the Scandinavia/Baltic Sea area.
Diese Haplogruppe hat ein gemeinsamer Vorfahr zirka 1600 v.Ch. in Nordische Bronzzeit. Wahrscheinlich alle I1 Männer haben Germanische Herkunft in die Skandinavien/Ostsee Region.
E haplocsoport közös őse Kr.e. 1600 körül élt és a skandináv bronzkorban kezdett elterjedni. Jó okunk van feltételezni, hogy minden I1 férfi valamely germán nép leszármazottja, és az időszámítás kezdete környékén Skandináviában, ill. a Balti-tenger térségében élt.
I2b1 (M223) Saxon / Sachsisch / szász
This group has a common ancestor around 3700 BC and its likely place of origin is North Germany, the Funnelbeaker (TRB) culture.
Das Vorfahr dieser Gruppe hat zirka 3700 v.Ch. geleben, wahrscheinlich in Norddeutschland, Trichterrandbecherkultur.
E csoport közös őse Kr.e. 3700 körül élt, minden bizonnyal Németország északi részén a tölcséres kerámia kultúra (TRB) idején.
R1a1 (M17) Steppe / sztyeppi
Haplogroup R1a1 most likely originated around 4000 BC on the Steppe, most likely present-day Kazakhstan. From there, it expanded quickly in all direction, spreading now from Scandinavia to South India and from the Balkans to Mongolia. It makes up a significant part of Slavic, Indo-Iranian, Finno-Ugric and Turkic speakers. It could have enetered the German gene pool from Scandinavians (Vikings) or assimilated Western Slavs (like Sorbs).
Az R1a1 csoport kb. Kr.e. 4000 körül jött létre, valószínűleg a mai Kazahsztán területén, ahonnan gyorsütemben terjedt szét. Ma Skandináviától Dél-Indiáig és a Balkántól Mongóliáig mindenhol megtalálható. Jelentős részét teszi ki a szláv, indo-iráni, finnugor és török nyelvű népeknek. A német génállományba Skandináviából (vikingek) vagy a nyugati szlávok asszimilációjával (szorbok) került be.
R1b1b2 (M269) Euro-atlantic / euro-atlanti
Haplogroup R1b1b2 originated around 4100 BC, most likely in Anatolia or Armenia. It is the most common haplogroup in Western and Central Europe. It can be divided into several subgroups based on SNP testing, thus for R1b1b2 people, ordering a deep clade R test is crucial.
R1b1b2a (L23+ L51- L11-): this group is called the Armenian Modal Haplotype and is most common in and around Armenia, but can be seen in significant numbers all-over the Middle East (including Jews) and Greece. It is rare in Central Europe and almost absent from Western Europe.
R1b1b2a1 (L23+ L51+ L11+): this is the basic West Atlantic Modal Haplotype (WAMH). It is the most common haplogroup in Western and Central Europe up to 80% among Irish, Welsh, Scottish and Basque peoples. Those people who are predicted L11+ need a deep clade test to see their proper subgroup as grouping is impossible based on marker values. It appeared around 2700 BC most likely in Central Europe (possibly in the Carpathian Basin) and is likely connected to the spread of Centum Indo-European languages as well as Basque.
R1b1b2a1a (U106 and subclades): this is the Germanic subgroup of WAMH, it is the most common haplotype in the Low Countries but also appear wherever Germanic peoples migrated. It has strong connection to the Frankish tribe of Germans.
R1b1b2a1b4 (U152): the Italo-Celtic subgroup of WAMH is most common in Southern Germany, Switzerland and Austria. It likely represents the surviving Celtic groups of Helvetii and Boii, which were assimilated to the Germanic tribe of the Alamanni/Swabians and the Bavarians, respectively.
Az R1b1b2 haplocsoport Kr.e. 4100 körül jött létre, valószínűleg Anatóliában vagy Örményországban. Nyugat- és Közép-Európa leggyakoribb haplocsoportja. Csak SNP mutáció teszteléssel lehet különböző alcsoportokra osztani, ezért a „deep clade” teszt megrendelése mindenképp szükséges annak, aki ebbe a csoportba tartozik.
R1b1b2a (L23+ L51- L11-): ez az ún. örmény típus, amely leggyakoribb Örményországban és annak környékén, de jelentős számban megtalálható az egész Közel-Keleten (beleértve a zsidókat is) és Görögországban.
R1b1b2a1 (L23+ L51+ L11+): Ez az ún. atlanti típus (WAMH), a leggyakoribb férfigén Közép- és Nyugat-Európában: az írek, skótok, Wales-iek és baszkok között a 80%-ot is meghaladja. Akik az atlanti haplotípusba tartoznak, mindenképp rendeljék meg a „deep clade” mutáció tesztet, mert csak így dönthető el, hogy mely alcsoportba tartoznak. Kr.e. 2700 körül jelenhetett meg ez a gén (talán épp a Kárpát-medencében) és az indo-európai nyelvek kentum ágának, ill. a baszk nyelvnek az elterjedésével függ össze.
R1b1b2a1a (U106): az atlanti típus germán altípusa, Németalföldön a leggyakoribb, de minden területen megtalálható, ahol germán népek megfordultak. Erősen köthető a germánok frank törzséhez.
R1b1b2a1b4 (U152): az atlanti típus italo-kelta alcsoportja. Dél-Németországban, Svájcban és Ausztriában a leggyakoribb. Valószínűleg a korábbi kelta népesség (helvét és boii törzsek) maradványa, amelyet az érkező alemann/sváb és bajor törzsek germanizáltak.
I1 (Southern Scandinavia) - I2b1 (Northern Germany/Saxony) - R1b1b2a1a/R-U106 (Lower Rhine) - G2a3b1a (Central Rhine)
In my opinion R-P312, R-L21 and R-U152 is more Celtic or at least Germanized Celt. I do not consider Scandinavian R1a1 as original German, rather a remnant of a pre-German Finno-Ugric substrate in the area.
The description of Haplogroups in the project:
G2a3b1a (L13) Frankish / Frankisch / frank
Haplogroup G2a originated in the Caucasus around 5000 BC but its most common German subgroup, L13 appeared only around 1000 BC in Rhineland. It is yet unsure how it get there, most likely source is the early Indo-European movement. It is connected to Frankish ancestry.
A G2a haplocsoport a Kaukázusban jött létre Kr.e. 5000 körül, de leggyakoribb német alcsoportja, az L13 csak Kr.e. 1000 körül jött létre a Rajna-vidéken. Egyelőre nem világos, hogyan került oda, de a legvalószínűbb, hogy a korai indo-európaiakkal érkezett. Frank eredetű lehet.
I1 (M253) - Scandinavian Germanic / Skandinavische German / skandináv germán
This haplogroup has a common ancestor around 1600 BC and likely expanded during Nordic Bronze Age. We have a good reason to assume that every I1 man has some kind of a Germanic origin and lived in the Scandinavia/Baltic Sea area.
Diese Haplogruppe hat ein gemeinsamer Vorfahr zirka 1600 v.Ch. in Nordische Bronzzeit. Wahrscheinlich alle I1 Männer haben Germanische Herkunft in die Skandinavien/Ostsee Region.
E haplocsoport közös őse Kr.e. 1600 körül élt és a skandináv bronzkorban kezdett elterjedni. Jó okunk van feltételezni, hogy minden I1 férfi valamely germán nép leszármazottja, és az időszámítás kezdete környékén Skandináviában, ill. a Balti-tenger térségében élt.
I2b1 (M223) Saxon / Sachsisch / szász
This group has a common ancestor around 3700 BC and its likely place of origin is North Germany, the Funnelbeaker (TRB) culture.
Das Vorfahr dieser Gruppe hat zirka 3700 v.Ch. geleben, wahrscheinlich in Norddeutschland, Trichterrandbecherkultur.
E csoport közös őse Kr.e. 3700 körül élt, minden bizonnyal Németország északi részén a tölcséres kerámia kultúra (TRB) idején.
R1a1 (M17) Steppe / sztyeppi
Haplogroup R1a1 most likely originated around 4000 BC on the Steppe, most likely present-day Kazakhstan. From there, it expanded quickly in all direction, spreading now from Scandinavia to South India and from the Balkans to Mongolia. It makes up a significant part of Slavic, Indo-Iranian, Finno-Ugric and Turkic speakers. It could have enetered the German gene pool from Scandinavians (Vikings) or assimilated Western Slavs (like Sorbs).
Az R1a1 csoport kb. Kr.e. 4000 körül jött létre, valószínűleg a mai Kazahsztán területén, ahonnan gyorsütemben terjedt szét. Ma Skandináviától Dél-Indiáig és a Balkántól Mongóliáig mindenhol megtalálható. Jelentős részét teszi ki a szláv, indo-iráni, finnugor és török nyelvű népeknek. A német génállományba Skandináviából (vikingek) vagy a nyugati szlávok asszimilációjával (szorbok) került be.
R1b1b2 (M269) Euro-atlantic / euro-atlanti
Haplogroup R1b1b2 originated around 4100 BC, most likely in Anatolia or Armenia. It is the most common haplogroup in Western and Central Europe. It can be divided into several subgroups based on SNP testing, thus for R1b1b2 people, ordering a deep clade R test is crucial.
R1b1b2a (L23+ L51- L11-): this group is called the Armenian Modal Haplotype and is most common in and around Armenia, but can be seen in significant numbers all-over the Middle East (including Jews) and Greece. It is rare in Central Europe and almost absent from Western Europe.
R1b1b2a1 (L23+ L51+ L11+): this is the basic West Atlantic Modal Haplotype (WAMH). It is the most common haplogroup in Western and Central Europe up to 80% among Irish, Welsh, Scottish and Basque peoples. Those people who are predicted L11+ need a deep clade test to see their proper subgroup as grouping is impossible based on marker values. It appeared around 2700 BC most likely in Central Europe (possibly in the Carpathian Basin) and is likely connected to the spread of Centum Indo-European languages as well as Basque.
R1b1b2a1a (U106 and subclades): this is the Germanic subgroup of WAMH, it is the most common haplotype in the Low Countries but also appear wherever Germanic peoples migrated. It has strong connection to the Frankish tribe of Germans.
R1b1b2a1b4 (U152): the Italo-Celtic subgroup of WAMH is most common in Southern Germany, Switzerland and Austria. It likely represents the surviving Celtic groups of Helvetii and Boii, which were assimilated to the Germanic tribe of the Alamanni/Swabians and the Bavarians, respectively.
Az R1b1b2 haplocsoport Kr.e. 4100 körül jött létre, valószínűleg Anatóliában vagy Örményországban. Nyugat- és Közép-Európa leggyakoribb haplocsoportja. Csak SNP mutáció teszteléssel lehet különböző alcsoportokra osztani, ezért a „deep clade” teszt megrendelése mindenképp szükséges annak, aki ebbe a csoportba tartozik.
R1b1b2a (L23+ L51- L11-): ez az ún. örmény típus, amely leggyakoribb Örményországban és annak környékén, de jelentős számban megtalálható az egész Közel-Keleten (beleértve a zsidókat is) és Görögországban.
R1b1b2a1 (L23+ L51+ L11+): Ez az ún. atlanti típus (WAMH), a leggyakoribb férfigén Közép- és Nyugat-Európában: az írek, skótok, Wales-iek és baszkok között a 80%-ot is meghaladja. Akik az atlanti haplotípusba tartoznak, mindenképp rendeljék meg a „deep clade” mutáció tesztet, mert csak így dönthető el, hogy mely alcsoportba tartoznak. Kr.e. 2700 körül jelenhetett meg ez a gén (talán épp a Kárpát-medencében) és az indo-európai nyelvek kentum ágának, ill. a baszk nyelvnek az elterjedésével függ össze.
R1b1b2a1a (U106): az atlanti típus germán altípusa, Németalföldön a leggyakoribb, de minden területen megtalálható, ahol germán népek megfordultak. Erősen köthető a germánok frank törzséhez.
R1b1b2a1b4 (U152): az atlanti típus italo-kelta alcsoportja. Dél-Németországban, Svájcban és Ausztriában a leggyakoribb. Valószínűleg a korábbi kelta népesség (helvét és boii törzsek) maradványa, amelyet az érkező alemann/sváb és bajor törzsek germanizáltak.